Aki valaha látott olyan filmeket, amiket Andrej Tarkovszkij rendezett, bizonyára a film egyetlen képsorát sem tudja elfelejteni, hiszen annyira átható, hogy igencsak mélyen megérinti az embereket. Tarkovszkij egyik számottevő filmje Iván gyermekkora (1962) volt. Ez a rendkívül elégikus hangvételű, igencsak visszafogott film ötvözi a ragyogó szépséget a halál komolyságával, ezzel egy igazi remekművet hozva létre. Ezzel a filmmel kezdődött karrierje is, hiszen hatalmas sikereket aratott vele, nemzetközi viszonylatban is.
Szintén egy fantasztikus filmnek tekinthető a Solaris (1972), ami egy űrexpedícióról szól, aminek célja egy igencsak aggasztó rejtély megfejtése, hogy felderítse az űrállomáson tartózkodó emberek sorra elhunyásának az okát. A film szintén hatalmas nemzetközi sikert aratott, a Cannes-i filmfesztiválon különdíjban is részesült kiválósága miatt. Továbbá, az 1975-ben megrendezett Tükör című film is igazi remekműnek tekinthető, amiben Tarkovszkij önéletrajzi elemeket vitt bele. A filmben szereplő főhős saját alteregója, így a film az Ő emlékeit, életét, álmait mutatja be.
Hatalmas filmnek számít a Nosztalgia (1983) alkotás is, amiben a régi illetve az új világ együttlétének a fájdalmát mutatja be. Élete utolsó filmje, az Áldozathozatal 1986-ben látott napvilágot. Ezt a filmet a kisfiának ajánlotta, amiben bemutatja, hogy ebben a világban az ember egyetlen lehetősége a hitének az újrakeresése illetve felfedezése. Csupán ez az egyetlen megoldás, ami megmentheti az embereket a pusztulástól.